Telefon: +36 88/560-610

    E-mail: ekmk@ekmk.hu

    Hírlevél feliratkozás

    További elérhetőségek

    David John - Hyeonseo Lee: A lány hét névvel

    Szökésem Észak-Koreából

    Hyeonseo Lee gyermekkorát Észak-Koreában töltötte, egyike volt annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében elrejtették előle az igazságot. Képtelenség, hogy "a világ legnagyszerűbb országában" a népnek ennyi éhezés és elnyomás jusson osztályrészül.

    Tizenhét évesen elmenekült hazájából. Ekkor még nem sejthette, hogy csak hosszú idő elteltével láthatja viszont szeretteit. Hazatérésre menekültként nem gondolhatott, Kínában maradt, megtanulta a nyelvet, kivárt és túlélt. Tizenkét év elteltével azonban visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész, költséges és rendkívül veszélyes küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.

    A lány hét névvel különleges, bátor történet, amely bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legkegyetlenebb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.

    HYEONSEO LEE a Hankuk Egyetem angol és kínai szakán szerzett diplomát, jelenleg Dél-Koreában, Szöulban él. 2015-ben publikált önéletrajza, A lány hét névvel nemzetközi siker lett, megjelenése óta több mint húsz országban adták ki.

    Lee az észak-koreai menekültek egyik legnagyobb hatású szószólója, aki az Egyesült Nemzetek Szervezete és a világ számos vezetője előtt beszélt a szülőhazájában tapasztalt elnyomásról. Tartott beszédet a Stanford, a Princeton és a New York-i egyetemeken, írásai jelentek meg a New York Times és a Wall Street Journal hasábjain, valamint a BBC, a CNN és a CBS News is készített vele interjút. Újságíró-gyakornokként részt vett a dél-koreai újraegyesítési minisztérium munkájában, és tervei közt szerepel egy alapítvány létrehozása, amely az észak-koreai menekülteknek segítene kapcsolatba lépni a nemzetközi közösségekkel.

    "Hétéves voltam, amikor anyám egy meleg délutánon beküldött valamiért a városba. Kellemetlenül párás volt a levegő. A folyó felől orrfacsaró szag terjengett. Mindent beleptek a legyek. Éppen hazafelé tartottam a folyóparton, amikor valamivel előrébb megláttam a vasúti híd alatti úton tolongó tömeget. Furcsa módon megéreztem, hogy valami baj történhetett, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megnézzem. Befurakodtam a tömegbe, hogy lássam, mi történt. Az elöl állók mind felfelé bámultak. Követtem a tekintetüket, és egy akasztott embert láttam.

    A fejére koszos zsákot húztak, a kezét hátrakötözték. A gyári munkások liláskék egyenruhája volt rajta. Nem mozgott, de a teste ide-oda ingott a híd vaskorlátjához erősített kötélen. A közelében jó pár katona állt rezzenéstelen arccal, vállukra akasztott puskával. A nézelődők egy szót sem szóltak, mintha valamiféle szertartáson vettek volna részt. A kötél csikorgott. Állott férfiverejték szaga csapott az orromba. A jelenet zavarba ejtett, mert senki sem mozdult, senki sem sietett a kötélen lógó ember segítségére.

    A legjelentéktelenebb részlet ragadt meg az emlékezetemben. A mellettem álló férfi rágyújtott, aztán leengedte cigarettát tartó kezét, és a füst ott gomolygott az ujjai körül. Szélcsend volt. Hirtelen úgy éreztem, nem kapok levegőt.

    Ki kellett jutnom onnan. Valósággal kirontottam a tömegből."

    (Libri Könyvkiadó, 2021)

    Cookie tájékoztató

    Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.

    Tisztelt Olvasóink! Üdvözöljük Önöket megújult honlapunkon!
    Toggle Bar
    Nincs még fiókja? Regisztráljon!

    Lépjen be a fiókjába