( Budapest, 1920. december 3. - Budapest, 1968. október 18. )
vegyészmérnök
A kémiai tudományok kandidátusa (1966). A BME-en 1942-ben vegyészmérnöki, 1965-ben petrolkémiai szakmérnöki oklevelet szerzett, 1965-ben doktorált. 1941–1942-ben a budapesti műegyetemen tanársegéd, majd két évig a Budapesti Haditechnikai Intézet polgári alkalmazottja. 1945 után a Szőnyi Kőolajipari Vállalatnál üzemvezető, beruházási osztályvezető, főtechnológus, főmérnök, igazgató. 1960 és 1968 között a Százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat főtechnológusa. 1966-tól a VVE címzetes egyetemei tanára. Jelentős szerepet játszott a nagylengyeli kőolaj viszkozitás-törésére, szelektív krakkolására és késleltetett kokszolására vonatkozó kísérletekben. A magyarországi olajiparban létesített üzemek technológiai felülvizsgálatának vezetője. Tanulmányai szakmai folyóiratokban jelentek meg. Üzemi baleset áldozata lett. Mellszobra, Béres János szobrászművész alkotása Zalaegerszegen van. A Budafoki temetőben nyugszik.
M.: A nagylengyeli ásványolaj krakkolási problémái. Bp., 1954. – A kenőolajos és parafinok hidrogénező finomításának összehasonlítása a hagyományos finomító eljárásokkal. (Kandidátusi értekezés.) Szászhalombatta, 1965.
I.: RÚL IX. köt. – ÚMÉL III. köt. – Varga.
|

|