VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

BALOGH Jenő

( Devecser, 1864. május 14. - Budapest, 1953. február 15. )

tanár, jogász, miniszter

1920 és 1935 között az MTA főtitkára, 1940–1943-ban másodelnöke. A győri jogakadémián, a berlini és a budapesti egyetemen tanult, az utóbbi intézményben, 1885-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1888-ban a budapesti egyetem magántanára. Igazságügy-minisztériumi tisztviselő, ítélőtábla-bíró, 1910-től közoktatásügyi államtitkár. Az 1913–1917-es években igazságügy-miniszter, ezután a politikai élettől visszavonult. Közben országgyűlési képviselő, 1927-től felsőházi tag. Betöltötte a ref. konvent világi elnöke tisztét. Az 1921 és 1953 közötti években a Dunántúli Ref. Egyházkerület főgondnoka. A magyar büntetőjog-tudomány kiemelkedő művelője, nevéhez fűződik az 1. világháború idejére eső és az azt megelőző törvények jelentős részének előkészítése.
M.: A sértett fél jogköre a büntetőjogban. Bp., 1887. – A folyamatos és folytatólagos bűncselekmények. Bp., 1885. – A bűnvádi perrendtartás magyarázata. 1–4. köt. (Tsz.) Bp., 1898–1909. – A magyar büntető perjog tankönyve. Bp., 1906. – A fiatalkorúak és a büntetőjog. Bp., 1909.
I.: SCHWARZ Gusztáv: ~ és a többiek. Bp. 1910. – KÓNYA Sándor: ~ az Akadémia főtitkára. = MT., 1990. – RÚL II. köt. – Szinnyei. I. köt. – Tilhof. – ÚMÉL I. köt.